Zene és gyermeknevelés: a zene átalakíthatja gyermeked agyát!
Miért is fontos, hogy minél több zene vegye körül a gyermekünket? Mit érdemes hallgattatnunk velük bizonyos életkorokban?
Az éneklés és a zene fontos szerepet játszik az emberi kultúrában. Az életünket meghatározza a zene: találkozunk vele a színházban, a televízióban, a filmekben, ünnepségeken, különféle szertartásokon. A szülők a gyermekek születésétől kezdve ösztönösen használják a zenét arra, hogy megnyugtassák a gyermeküket, kifejezzék irántuk érzett szeretetüket és örömüket, és később a zene a családi kultúra, a mindennapi élmények szerves részévé válhat.
Az én életemben már csecsemőkoromban nagyon fontos szerepe volt a zenének: spenótot például csak a Beatles Let it be című számára tudtam enni, ami nem csoda, hiszen apukám nagy Beatles-rajongó és gyűjtő volt, így nem telt el egy nap sem anélkül, hogy ne hallgattam volna a híres angol együttes számait.
A zenei nevelésem olyan jól sikerült, hogy zenei általánosban azt mondták, abszolút hallásom van, és jól tenném, ha komolyan foglalkoznék az énekléssel, de aztán másfelé vitt az élet, és a dalolás megmaradt a fürdőszobának, amit igazán sajnálok így utólag. Ettől még persze bizonyára másképp is hasznát veszem ennek a készségemnek, például a nyelvtanulásban, sőt akár még más agyi területeken is.
A zene és az agy: a zenehallgatás előnyei
A Dél-Kaliforniai Agy- és Kreativitás Intézet 2016-os tanulmánya szerint a gyermekkori zenei élmények felgyorsítják az agy fejlődését, különösen a nyelvtanulás és az olvasási készségek területén. Az amerikai Nemzeti Zeneművészeti Alapítvány szerint a hangszereken való játék javíthatja a matematikai készségeket, valamint az olvasás- és íráskészséget.
A zene valójában a gyermeki fejlődés összes területén igen fontos szerepet játszik
intellektuális, szociális, érzelmi, motorikus, nyelvi, sőt az általános műveltségi szinten is. Segít abban, hogy a test és az elme együtt működjön. Kisgyermekkorban a szavak hangzását és jelentését is segít megismerni. A zenés táncok támogatják a mozgásos készségek fejlődését, miközben lehetővé teszik az önkifejezés gyakorlását. Mindezek mellett a zene és a memória között is egyértelmű összefüggés mutatható ki.
A zene gyermeki fejlődésben betöltött szerepén kívül nem elhanyagolható a zenehallgatás kedélyünkre gyakorolt hatása sem.
Gondoljunk csak arra, ha egy jó dalt hallunk a rádióban: rögtön jobb kedvünk lesz tőle.
Zenés játékok korosztályok szerint
A gyermekek minden életkorban kifejezhetik magukat a zenén keresztül. Még a csecsemők is hangot adnak ki, rugóznak, mozognak a zenére. Sőt a legújabb kutatások (sőt anyai tapasztalatok is) azt mutatják, hogy a magzat már a negyedik hónaptól reagál a zenére, pl. kimutatták, hogy a babák a dob ritmusára rugdalózásba kezdenek.
Még ennél is érdekesebb, hogy a magzatok zenei tanulási képességének vizsgálatakor bebizonyították, hogy a magzati korban gyakran hallott zenét a születésük után is felismerik. Svéd kutatók azt is bebizonyították, hogy nagyobb súlyú aggyal jönnek a világra azok a babák, akik rendszeresen hallgattak komolyzenét az anyaméhben.
Sok óvodás gyermek tudattalanul dúdolgat magában, miközben játszik.
Általános iskolában a közös éneklés, a hangszereken való játszás már tudatos, a tinédzserek életében pedig nagyon meghatározóvá válik a zene – kedvenc zenekarjaik számait hallgatják, a közös zenehallgatás révén kötnek sokszor barátságokat, és számos érzésüket fejezhetik ki a zenén keresztül.
Csecsemők és a zene.
A csecsemők már jóval előbb felismerik egy dal dallamát, mielőtt még megértenék a szavak jelentését. Gyakran próbálják utánozni a hangokat, és ahogy fizikailag is képessé válnak rá, rögtön elkezdenek mozogni a zenére.
A nyugodt háttérzene nyugtatóan hathat a kisbabákra, különösen az altatás idején, a túl hangos zene viszont túlstimulálhatja őket. Énekeljünk egyszerű, rövid dalokat a kisbabáknak, magas, lágy hangon. Találjunk ki egy-két sort a fürdetésről, öltözködésről vagy evésről, és énekeljük el ezt nekik, miközben ezeket a tevékenységeket végezzük.
Kisgyermekek és a zene.
A kisgyermekek szeretnek táncolni és mozogni a zenére. A kulcs a dalok ismétlésében van, hiszen ez segíti a szavak tanulását és a memorizálást. Énekeljünk nekik egy ismerős dalt, viszont egy-két helyen változtassuk meg a szövegét (jár a cica, jár… - a jár a baba, jár helyett), és hagyjuk, hogy tapsoljon, dobogjon a ritmusra. Ha esetleg nem emlékeznénk szóló dalokra, mondókákra, akkor látogassunk el Ringató foglalkozásra, vagy a frissítsük fel emlékeinket például a Cini-cini muzsika c. könyvvel.
Óvodások és a zene.
Az óvodások önmagáért élvezik az éneklést, de nincsenek a tudatában ennek a képességüknek. Többségük nagyon lelkesek, ha hangosan hallathatják a hangjukat. Szeretik azokat a dalokat, melyekben ismétlődnek a szavak és a dallamok, és olyan ismerős dolgokról szólnak, mint a játékok, állatok és emberek. Szeretik a nonszensz rímeket is.
Iskoláskorú gyerekek, tinédzserek.
Általános iskolás korban már elkezdik a gyerekek kifejezni, hogy milyen típusú zenét szeretnek. Tizenévesen pedig zenei élményeik a barátságok kialakításában segít nekik, illetve abban, hogy elkülönüljenek a szüleiktől vagy a fiatalabb gyerekektől.
Gyakran csoportosan, a tanórák után barátaikkal együtt lógva hallgatnak zenét, sőt ilyenkor alakulnak az úgynevezett „garázszenekarok” is, vagyis ilyenkor kezdenek el érdeklődni egy-egy hangszer iránt.
Ebben az időszakban a legjobb, amit tehetünk, hogy hagyjuk kibontakozni őket ebben a folyamatban. Tanulmányok mutatták ki, hogy azok a gyerekek, akik iskolán kívüli zenetanulmányokat folytattak, sokkal inkább képesek voltak új problémák megoldására, logikus gondolkodásra, mint azok, akik nem végeztek zenei tanulmányokat.
Sőt, azok a gyerekek, akik valamilyen hangszeren tanultak, kevésbé szoronganak.
A The Brighthorizons.com cikke nyomán
Bánosi Eszter