Vissza az oviba lépésről lépésre! Tippek a zökkenőmentes ovikezdéshez
Ahogyan a sulira, az ovira is ugyanúgy „rá kell szokni”
Az ovi legnehezebb napjai általában a nyári szünetet követő első pár hétre esnek, hiszen a vakáció alatt igencsak elszokik a csemete az oviba járástól. Fura, de úgy emlékszem, én sem kifejezettem rajongtam soha az óvodába járás gondolatától, pedig felnőtt fejjel úgy gondolnám, kis- középső- vagy nagycsoportosnak lenni sokkal jobb móka, mint iskolásnak, hiszen az ovi gyakorlatilag nem áll másból, mint játékból. Ne persze, csakhogy itt – még ha játékos formában is, de – nevelés folyik, és nem önfeledt játék, mint a vakáció alatt. Ráadásul érhetik a gyermeket olyan rossz élmények, pl. kiközösítés, ami miatt nem szívesen várja az „oviév” kezdetét. Érdemes ezért ezt a pár napot akklimatizálódással tölteni. Ez a pár lépés segíthet ebben:
#1. Szervezzünk játékidőt az ovis társakkal
Beszéljünk össze a többi anyukával, és hozzunk össze egy találkozót a csoporttársakkal még az ovi kezdete előtt. Nem csak a gyereknek tesz jót, hogy ismerős arcokat lát, de mi is felvehetjük újra a fonalat. Ráhangolódás ugyanis nekünk sem árt.
#2. Elevenítsük fel az ovis szokásokat
Mi az a tevékenység, amit gyermekünk a leggyakrabban űz az oviban? Gyurmázás, rajzolás vagy esetleg egyéb kézműves játék? Az egyik délután üljünk le együtt kreatívkodni, és említsük meg az óvónénik nevét is. Ez segíteni fog feleleveníteni az ovis emlékeket, és ráhangolódni a visszatérésre.
#3. Legyen készen a felszerelésünk
A gyerekek ízlése elég gyorsan változik, lehet, hogy most más dolgok, színek, rajzfilmek a menők, mint tavaly. Vegyünk ennek jegyében új uzsonnatáskát, ovizsákot, tornafelszerelést, vállfát, ágyneműt, állítsunk össze tisztasági csomagot, ha szükséges. Nem kell feltétlenül a boltba mennünk, mi magunk is elkészíthetjük együtt az új felszereléseket: vasalóval akár fel is vasalhatjuk az ovis jelet a zsákra, de akár rá is varrhatjuk– emlékszem, anyukám nekem piros cérnával varrta fel a jelemet, a kiskosarat a zsákomra. A jelet akár fel is matricázhatjuk az ételhordókra, bevarrhatjuk a váltóruhákra.
#4. Milyen az élet az óvodában?
Akár élete első napjait fogja az oviban tölteni, akár nagycsoportos lesz, az „ovikezdő” könyvek mindig jól jönnek. Az én időm slágerkönyvei, mint Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában vagy Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok c. meséi ma is aktuálisak, és kaphatóak újranyomva a könyvesboltokban, de akár a saját vagy a nagyszülők könyvespolcain is rájuk bukkanhatunk. Rajtuk kívül még számos történet könnyítheti meg az ovikezdést, például Vadadi Adrienn Ovis mesék, Finy Petra: Az ovi-ügy, Bartos Erika: Bogyó és Babóca az óvodában, Müller Péter Sziámi: Mi a jeled? Óvodások alapkönyve c. könyvei, amelyeket akár a könyvtárból is kikölcsönözhetünk.. De a Mese Vackorról sem maradhat ki az ovis könyvek repertoárjából – múltkor egészen véletlenül találtam rá a nyaralónkban.
#5. „Első nap az oviban” - A szerepjátékok mindig jól jönnek
Írtunk már arról, hogy a Sylvanian Families állatkái sokkal többek, mint cuki játékfigurák, segítségükkel a gyerekek olyan, hétköznapokban látott tevékenységeket gyakorolhatnak be, mint a sütés, főzés, bevásárlás, kirándulás, családi programok, és kijátszhatják magukból a mindennapok feszültségeit. Az ilyen jellegű játékoknak nagyon nagy szerepe van terápiás szempontból is, ugyanis az élethű játékok, a babaház, a kisállat családok, a kiegészítők, az edények, a bútorok segítik a gyermekeket, hogy feldolgozzák a hétköznapok feszültségeit, barátságokat alakíthassanak ki, valamint az együtt játszás során megtanulják kezelni az esetleges konfliktusokat. Játsszuk el együtt az óvoda első napjait, így sok esetleges szorongástól szabadíthatjuk meg a gyerekeket.
Ha pedig csak most kezdi az ovit, a felsorolt tippeken túl az alábbiak is segítséget nyújthatnak a beszoktatásnál:
- Beszéljünk pozitívan az oviról, ne mutassuk felé az aggodalmunkat
- Meséljük el nekik saját ovis élményeinket, osszuk meg vele, mi hogyan éreztük magunkat az oviban
- Kérjük meg a testvéreit is ugyanerre
- Ismerjük el az érzéseit. Emlékeztessük rá, hogy teljesen rendben van, ha fél, de mondjuk el azt is, hogy napról napra egyre jobb lesz.
- Adjunk neki lehetőséget félelmeinek megosztására
Írjunk közösen egy történetet „Első napom az óvodában” címmel, amelynek mi vagyunk a főszereplői. Szőjük bele a történetbe a gyakorlati dolgokat ugyanúgy, ahogyan a felbukkanó érzéseinket is.
A Mother & Baby cikke alapján