Unod már a „jó”tanácsokat? Így fogadjuk el, hogy nem vagyunk tökéletes anyák!

A tökéletesség csapdájába mindannyian beleesünk; és túl sokat várunk magunktól. Persze nem könnyű a dolgunk, ahogy nem könnyű elfogadni a mondást sem, miszerint „tévedni emberi dolog”. Gyerekvállalás előtt állva tökéletesen felkészült „gazdatestekké” akarunk válni, akik a lehető legjobb testi-lelki és szellemi állapotban várják a gólya érkezését. Persze a jóra törekedni nagyon helyes dolog, csak hát nem mindig teljesíthetőek az általunk felállított mércék, vagy ha mégis, akkor sem garantált, hogy pont úgy és akkor fog megfoganni a várva várt gyermek, ahogy elképzeltük. Szorongásunkat tetézi persze a sok kíváncsi érdeklődő, és a számos jó tanács („egyél méhpempőt”, „igyál málnalevél teát”, ja és persze „ne görcsölj rá”), és könnyen bűntudatunk lehet, hogy „valamit nem tettünk meg”, „valami lehet még, amit ki kell küszöbölnünk”.

Bár a következő stációról még nincs közvetlen tapasztalatom, látom a környezetemben, hogy később sem szűnik meg a szorongás. „Vajon aljas vagyok, ha nem akarom, hogy velem aludjon majd a baba?”, „ciki, ha hamar szeretnék majd visszamenni dolgozni?”, „nagy jóga guruként is kérhetek majd epidurális érzéstelenítést, ha nem bírom?”. A kétségnek úgy tűnik, sosincs vége; anyukámon látom, hogy még mindig hajlamos megkönnyebbülni, hogy „mégis jól csinálta”, ha épp valami sikerem van.

Ennek ellenére úgy gondolom, könnyíthetünk a lelkünkön azzal, ha olykor kívülről, öniróniával nézünk magunkra, és megpróbáljuk szeretni magunkban a „hibáinkat”. Álljon itt néhány jó tanács Libby Purves könyvéből:

#1. Ami valóban számít, hogy felelős vagy egy aprócska, nagyon szórakoztató, döbbenetesen türelmes és öntudatos emberi lényért. „Egyetlen kötelességed, hogy ezt az apró embert etesd, szórakoztasd, tartsd melegen és tisztán.” Vagyis semmi okod rá, hogy mindenféle jóakaró félelmetes tanácsaira vesztegesd az időt, és emellett még rosszul is érezd magad, amiért nem tudsz vagy akarsz eleget tenni a legújabb trendnek, elvárásnak.

#2. Minden szülés más, óvakodj a legendáktól és a fölösleges kampányoktól. Sok jó származik abból, hogy a nők egyre tudatosabban állnak ehhez a témához, azonban a szülés túlidealizálása, a prófétanők térítése is frusztrálóan hathat arra, aki császárral, epidurális érzéstelenítéssel vagy szülészfogó segítségével volt képes/akarta (!) világra hozni gyermekét. Tanulság persze van, mégpedig az, hogy engedj ki. „Ha úgy tetszik, viselkedj rémesen! Ekkor még te vagy a sztár, a primadonna: használd ki! Amikor az új sztár, körülbelül utolsó istenkáromló hangodra megérkezik, kénytelen leszel újra viselkedni, finoman, önfeláldozóan átengedni a terepet.”

#3. A bűntudat természetes, de nem biztos, hogy reális. „Bűntudatot érezhetsz, amiért nem használsz textil pelenkát, bűntudatos lehetsz a tápszer miatt. Bűntudat les rád, ha a baba sírva fakad, de ha megvigasztalod, akkor is lecsap. Csak úgy száműzheted a bűntudatot, ha az anyaság John Wayne-jévé képezed át magad: megkeményedsz, határozottan, öntudatosan, némi megvetéssel szemléled a világot. Hagyod a mamát, hadd mondja a magáét. A másik lehetőség, hogy egyszerűen megnézed a gyerekedet: mennyi mindent rosszul csinálsz, a gyerek mégis tökéletes.”

#4. A legtöbb általános tanács hasznavehetetlen, és a barátnőd látogatása kicsit idősebb gyerekével saját alkalmatlanságod érzetét erősíti. A legtöbb anya és könyv ugyanis feledékeny: „Soha nem volt bajunk a konnektorokkal. Csak annyit mondtunk, „nem”, és már fordult is vissza” – mondják, pedig nagy valószínűséggel csak nem emlékeznek arra, hogy a gyereket egy percre sem lehetett magára hagyni a szobában a konnektorok miatt.

#5. Elfogadhatjuk alaptételnek: az anya mindenképpen rosszat tesz. Különösen, ha dolgozik. Általában nem becsülik sokra azt az anyát, aki fizetett háztartási alkalmazottat tart ötévesnél kisebb gyerekei mellett. „Ha valaki így szól hozzád:- Csodálatos, hogy mennyi mindent csinálsz! – már hallod is mögötte: …te felfuvalkodott önző tehén.” (…) „Ha dadát hozol a házhoz, az emberek azt hiszik, dől hozzád a pénz, és meg se érinted a saját gyerekedet.” Pedig a munkának számos előnye van, az anyagiak mellett például megtanít arra, hogyan oszd be az idődet a gyerek mellett.

Végül pedig álljon itt néhány olyan „utolsó szó”, amit a nők már az anyaság elején szerettek volna tudni. „Bárcsak tudtam volna, hogy…

• nem számít, mennyit esznek, nem fognak éhen halni. Viszont minél többet piszkálod őket, annál kevésbé élvezik az evést.

• olyan gyorsan múlik az idő. Mire az iskoláskor megkezdődik, már búcsút is mondhatunk neki.

• nincs feltétlenül szükség etetőszékre.

• túlélik, ha néha álomba sírják magukat.

• az eddigi nézetek felülvizsgálatával kiderül, hogy a legtöbb vitatható.

• segít, ha néha elfeledkezel a tökéletességről.

• Végül pedig: „Sok-sokféleképpen lehet valaki jó anya. Nem biztos, hogy a te módszered ugyanaz, mint a szomszédodé, a testvéredé vagy a babakönyvíróé.