Tündérmesék: segíthetnek, de rombolhatnak is, ha rosszul választunk

A hős útja – a mesék eredeti üzenetei

Joseph Campbell mesekutató Az ezer arcú hős című könyvében azt vizsgálta, hogy a legtöbb mese és modern történet egy alapmintát követ, és univerzális emberi igazságról szól. Miközben a helyzetek és a karakterek is változóak, számtalan hasonlóság fedezhető fel a cselekményben vagy a hősben végigmenő folyamatban. A „hős útja” általában mindig azzal kezdődik, hogy a hős egy kis faluból vagy közösségből útnak indul. A kiváltó ok számtalan lehet, amitől a hős kénytelen elhagyni otthonát, és útközben sorstársakkal, bölcs öregekkel és persze számtalan kihívással, ellenséggel találkozik. Útja során belső átalakuláson megy át, végül pedig megszerzi a kincset (ami általában egy női személy), felnőtté válik, és egészen más minőségben tér vissza az otthonába, mint ahogyan elindult.

Ahány nép, annyi alakban jelenik meg ez az út, mégis a történet íve ugyanaz. Nem véletlenül, hiszen éljünk bárhol a világban, rendszerint ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdenünk, ugyanazok a vágyak hajtanak minket. Egy bizonyos életkorig otthon maradunk, aztán elhagyjuk a szüleinket, és megkezdjük saját utunkat, találkozunk a partnerünkkel, megküzdünk a kihívásokkal, családot alapítunk. A tündérmesék által gyermekeinknek ezt a mintázatot adhatjuk át, miközben ösztönözzük őket arra, hogy amikor majd eljön az idő, bátran merjenek saját életet kezdeni, barátságokat kötni, és tanulni a kalandokból. Ezek a mesék ráadásul számos megküzdési stratégiát is magukban rejtenek, és hitet adnak a nehézségek leküzdésére is.

Ártó tündérmesék?

Vigyáznunk kell azonban arra, milyen mesét olvasunk. Egyes tanulmányok rámutattak, hogy azok a kislányok, akik túl sok olyan tündérmesét olvasnak, ahol a hercegnők vékonyak, gyönyörűek és minden férfi értük áhítozik, alacsonyabb önbecsüléssel rendelkeznek, mint mások. Ezek a történetek a szépséget emelik ki a hercegnők legfontosabb jellemzőjeként, és csak ritkán merül fel, hogy ezek a hősnők kedvesek, intelligensek, vagy akár túlsúlyosak is lehetnének. A hercegnők rajzfilmváltozatai pedig még inkább rátesznek egy lapáttal, és gyakran túlhangsúlyozzák ezeket a külsőségeket.

A másik probléma, amit ezekkel a mesékkel kapcsolatban felrónak a szakértők, hogy a történetek gyakran távol esnek a valóságtól. Persze minden mese távol esik, mondhatnánk, ám itt nem a mesei elemekre gondolnak a kritikusok, hanem az olyan félrevezető viselkedésmintákra, mint például a passzív várakozás a megmentő hercegre, a túl heroikus kihívások, mint például a sárkány legyőzése, vagy arra az üzenetre, hogy a házasság után boldogan élünk, míg meg nem halunk.

Szülőként azt sem árt szem előtt tartanunk, hogy egyes tündérmesék bizony ijesztőek lehetnek a kisgyermekek számára, hiszen gyakran tartalmaznak rémisztő jeleneteket. Azt is tudjuk, hogy számos olyan mese létezik, amelyek a Grimm fivérek történetein alapszanak, mint például a Kis Hableány, és eredetileg egyáltalán nem tartogattak „Hollywoodi” végkifejletet. A szakemberek tehát azt tanácsolják, hogy legyünk óvatosak, és csak úgy meséljünk gyermekeinknek, hogy előtte ellenőriztük a történetet.

De tényleg ennyire szigorúnak kell lennünk a tündérmesékkel?

Kiskoromban engem sokáig kísértett a Csipkerózsikában lévő gonosztündér alakja, és gyakran volt vele visszatérő rémálmom. Később felnőttként ráébredtem, hogy a gonosztündér alakja az álmomban egy valós figurát helyettesített, így tudott egy rossz élményt feldolgozni az elmém. Ha így nézek erre, azt kell mondanom, a mesebeli gonosztündér alakja segített a feldolgozásban, és megragadhatóvá, megemészthetővé tette a problémát. A valóságos esemény valószínű sokkal rémisztőbb volt ugyanis számomra, mint a mesebeli figura.

Vagyis ne tartózkodjunk a tündérmeséktől, igenis olvassuk őket továbbra is a gyerekeinknek. Csupán arra kell figyelnünk, milyen forrást használunk. A gyerek képesek különbséget tenni mese és valóság között, ráadásul a jó, autentikus mesék ösztönzik a képzelőerőt, a kreatív gondolkodást, ráadásul nagyszerű kikapcsolódást is jelentenek a számukra. Válasszunk olyan meséket, amelyekben a királylányok igazán belevaló, agyafúrt, intelligens és cselekvő alakok, és ahol a királyfiknak is több erényük van, mint a fizikai erő és a lányok meghódítása. Ha így teszünk, gyermekeink nemcsak az emberiség kulturális örökségéből részesülnek, de felfedezik, és a későbbiekben a maguk javára fordíthatják a mesékben rejlő értékes üzeneteket.

Könyvajánló: Boldizsár Ildikó meséi

Bánosi Eszter