Ne váljanak stresszfaktorrá a különórák!

Vannak, akik bármilyen iskola utáni különórát egyenesen gyermekbántalmazásnak tartanak. Amerikában a Tanárok Országos Szervezetének elnöke szerint például a legalább két órán át tartó iskola utáni különóra már nyomorulttá teszi a gyermekeket. Szerintem ez azért egy kicsit túlzás. Persze van ez a forgatókönyv is, amikor a szülő a saját kudarcai, beteljesítetlen álmai miatt hajszolja a gyermeket a teljesítésre, de úgy gondolom, mint mindenben, itt is a mérték a lényeg.

Az én szüleim nem voltak különösebben különóra-pártik. (Igaz, máig nem értem, anyukám miért ragaszkodott annyira a néptánc oktatásomhoz, amikor én úgy emlékszem, kínszenvedés és gyötrelem volt minden óra, és csak a fellépések voltak élvezetesek, mert szép ruhába, pörgős szoknyába lehetett öltözni.) Persze most, felnőtt fejjel örülök ennek a pár évnek, hiszen biztosan sok jó, például a mozgásra való igény is beépült vele a személyiségembe. És annak is örülök, hogy matek-korrepetáláson és angolfelkészítőn is részt vettem, hiszen ezektől sokkal magabiztosabbá váltam az órákon. A külön-matek kitűnő stresszoldó volt például, hiszen adott egyfajta biztonságot, még ha túlságosan jó matekos ezután sem lettem. Nem utolsó sorban pedig általa felvértezve éreztem magam a kegyetlenkedő matektanárommal szemben, hiszen elmondhattam, én minden megtettem a tudásért, a rossz érdemjegyek nem ennek, hanem a személyem iránti ellenszenvének köszönhetőek.

Úgy gondolom tehát, hogy igenis szükség van bizonyos esetekben a különórákra, főleg, ha maga a gyermek akarja. Ám emellett azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az elégséges szabadidő is legalább ekkora szerepet játszik a fejlődésben, például ösztönzi a kreativitást. Ne hagyjuk tehát, hogy a túl sok és kemény különóra és edzés stresszfaktorokká váljanak a gyermekünk életében, hiszen végtére is ezek azért vannak, hogy gazdagítsák mindennapjaikat és ne okozzanak szorongást.

De mire figyeljünk a napirend kialakításánál?

1. 5-től 6 éves korig

Pszichológusok szerint ebben az életkorban a gyerekeket maximum egy (esetleg két) ovin kívüli tevékenységgel érdemes ellátni, amelyek maximum egy órán át tartanak, a többi idő pedig strukturálatlan játékidő legyen. A naptárhoz persze hozzáadhatjuk az egyszerű házimunka elvégzését, amely jelentheti például a zoknik, a játékok összerendezését, vagy közös sütés-főzést.

2. 7-től 9 éves korig

Az időbeosztás egy kicsit változhat, amikor a gyermek elkezdi az általános iskolát. A tanórán kívüli foglalkozások, különórák, mint például a sport vagy a művészeti tevékenységek akár hetente kétszer-háromszor is előfordulhatnak, csak vigyázzunk arra, hogy több szabadidejűk maradjon, mint amennyi időt a különórákon kell tölteniük. Kalkuláljuk azt is bele, hogy ebben a korban a házi feladatok 30-45 percet is igénybe vehetnek, és az sem baj, ha lefekvés előtt 30 percet olvas a gyermek. A házimunka tekintetében már olyan, nagyobb felelősséggel járó dolgokat is végrehajthat, mint az asztal megterítése vagy a háziállatok etetése.

3. 10-től 13 éves korig

Mire a gyermekünk 10 éves lesz, valószínű már tudjuk, és ő maga is elmondta, miként szeretné a szabadidejét tölteni. Az intenzívebb, akár hétvégén is előforduló sportedzések, versenyek, korrepetálások, a megnövekedett házi feladat-mennyiség valószínű több időt fognak a családi időből kiszakítani, ezért gondoljuk át, mikor tudunk időt fordítani a közös programokra. Most, hogy a gyermek egy kicsit idősebb, tartsuk észben, hogy a házi feladat is több és nehezebb lett.

4. 14-től 18 éves korig

A tinédzsereknek már maguktól is képesnek kell lenniük, hogy az iskola utáni menetrendjüket maguk szabják meg. De ettől függetlenül segíthetünk neki az ütemezésben, ha naptárat készítünk, amely tartalmazza az összes különórát, edzést, próbát, iskola utáni diákmunkát.

Gyakran előfordul, hogy az érettségi és egyetemi felkészülés miatt sok különóra, edzés esik ki, sikkad el a nagy hajrában. Vigyázzunk tehát arra (egyébként minden korban), hogy semmiképpen se erőltessük az iskola utáni tevékenységet, ha úgy találjuk, gyermekünk nem alszik eleget (mert a délutáni elfoglaltságok mellett csak este jut ideje tanulni).

Emlékszem, az utolsó gimis évemben én csak matek korrepetálásra jártam hetente egyszer, de így is hullafáradt voltam a rengeteg követelmény, érettségi/egyetemi előkészítőkön való nulladik órás részvétel, a szalagavatós táncpróbák miatt. Olyannyira, hogy az iskolából hazafelé állva (!) elaludtam a buszon. Ha ezt még kötelező különórákkal is megspékeltem volna, biztosan összeestem volna a végkimerültség miatt. Vigyázzunk tehát az intő jelekre! Hiszen ahogy mondani szokták: a gyereknek legyen gyerekkora is!