Kötődő nevelés: valóság és tévhitek
Anyaként a legtöbbünk számára teljesen természetes a kötődő nevelés címen elterjed nevelési elv, vagyis az anyaságban való teljes jelenlét, az igény szerinti szoptatás, a hordozás, a közös alvás, az azonnali válasz a gyermek igényeire. A gyereknevelési irányzat alapjait William Sears gyermekorvos és felesége, a nővérként dolgozó Martha fektette le, és egy olyan szülői hozzáállást takar, amely mind az anya, mind a baba számára optimális. A kötődő szó ebben az értelemben inkább válaszkészséget jelent, vagyis ha valaki nem ez elvek mentén neveli gyermekét, akkor az még nem lesz kevésbé „kötődő” édesanya. A válaszkészség tulajdonképpen annyit jelent, hogy a gyerek a születésétől kezdve tiszteletet és empátiát kap, a csecsemő érzelmi szükségletei is folyamatosan kielégülnek például a hordozás, igény szerinti szoptatás által. A kötődő nevelést követő szülők a baba igényei szerint elégítik ki szükségleteit, még ha ez fárasztó és nehéz is: vagyis nem mi felnőttek állítjuk be egy adott életritmusra, hanem mi igazodunk őhozzá, nem mi irányítjuk a szükségleteit, hanem kielégítjük azokat, ezáltal jobban meg is ismerjük őt.
A filozófia szerint a szoptatás immunizálja a gyereket a társadalmi és érzelmi megbetegedések sokasága ellen. Sears szerint az ötlet az ókori törzsi kultúrákból származik, mert az ösztönös gyerekgondozási gyakorlattal végül boldogabb, biztosabb gyereket fogunk tudni nevelni. Ám felvetődik a kérdés: Vajon, ha nem úgy csinálunk mindent, ahogy a könyv írja, akkor nem vagyunk kötődő szülők?
Olvasd el ezt is: 10 meghökkentő nevelési stílus a világ körül
A kötődési szorongás
Maura Sheehy fotográfus és pszichoterapeuta számára nagyon szimpatikus volt ez a nevelési mód, mégis a fia születése után minden felborult – vall erről őszintén a Parents.com cikkében. A valóság ugyanis nem találkozott az elképzeléseivel: a fia nem igazán bírta a hordozást, viszont imádta, amikor az apja etette cumisüvegből, sőt egy éves korában már egyáltalán nem igényelte az együttalvást; ettől viszont Maura szorongani kezdett. Úgy érezte, hogy ez a nagyfokú önállóság biztos azért van, mert nem kötődnek egymáshoz eléggé, ettől pedig bűntudata lett és szorongani kezdett, és észre sem vette azt a mély kötődést köztük, amely valójában igenis ott volt.
„Azzal, hogy hordozó kendőbe tettem, vajon tényleg válaszoltam az ő igényire?” – tettem fel magamnak a kérdést. Azt éreztem, hogy ma már csak az számíthat jó anyának, aki örökre rendelkezésre áll. Ha a helyes dolgot teszem, közel vagyok a tökéleteshez, viszont ha nem, akkor minden elveszik. Lassan egy kis hang kezdett el a fejemben: hogyan lehet ennek megfelelni?” – meséli Maura.
Olvasd el ezt is: Unod már a jó tanácsokat? Így fogadjuk el, hogy nem vagyunk tökéletes anyák!
Bár ismert tény, hogy a legtöbb szülő már kisgyermekkorától kezdve szigorú ütemtervre kényszeríti gyermekét annak érdekében, hogy minél sikeresebbé váljon felnőttként, Maura szerint hasonlóan káros szorongásokhoz vezethet, ha a szülők folyton attól rettegnek, nem elégítik ki megfelelően a gyermekük igényeit, és a baba soha nem fog biztonságosan kötődni hozzájuk. Ráadásul a dolgozó anyukák és apukák helyzete különösen rossz: mivel a kötődő nevelés támogatja az „éjszakai szülőséget” (pl. rendszeres szoptatás az éjszaka folyamán a nappali testi távolság kompenzálására). Nem véletlen, hogy sokan azt érzik, a munka és a biztonságos kötődés összeegyeztethetetlen egymással, kivéve, ha lemondunk az alvásról.
Olvasd el ezt is: 5 tipp, hogyan éljük túl az anyai alvásmegvonást
Kötődés: valóság és tévhitek
„Megszegheted az összes kötődés praktikát a világon, a gyerek továbbra is biztonságosan kötődni fog, amíg érzelmileg érzékenyen reagálsz” – adja a megnyugtató választ L. Alan Sroufe, Ph.D, a Minnesotai egyetem vezető kötődési tudósa. „Kutatásaink szerint nincs jó recept a szülők számára”. Kyle Pruett orvos, a Yale Gyermektanulás központjának kutatója egyetért az állítással, és rámutat arra, hogy bár a babahordozás általában beválik, a babák 15%-a egyáltalán nem szereti ha folyamatosan megérintik, emelgetik. Szerinte a legjobb, ha hagyjuk, hogy a gyerekünk saját maga közölje ezt az információt magáról.
A közelmúltbeli kutatások egyik legmegdöbbentőbb eredménye, hogy a gyermek biztonságos kötődésének kialakítása nem attól függ, mit csinál a szülő, hanem attól, miként kötődött gyerekkorában. „A szülő gyerekkori kötődésének megértése a legjobb előrejelzője a gyerek kötődési helyzetének” – mondja Daniel Siegel pszichiátriai orvos. A szülők gyerekkorukkal kapcsolatos válaszaik elemzéséből a kutatók 85%-os pontossággal megjósolták, hogy milyen a kapcsolatuk a gyerekükkel. Minél őszintébbnek írták le érzelmileg kezdeti kapcsolataikat a szülők, annál biztonságosabban kötődtek saját gyerekükhöz.
A kötődő nevelés kérdéseiben tehát azért könnyű túlzásokba esni, mert az emberek a saját, nem kielégített igényeik miatt részesítik előnyben ezt az elvet a szakértők szerint. Ez persze lehet gyógyító erejű is, de messzire is elmehetünk benne. A buktatók akkor kezdődnek, amikor a szülő nehezen tolerálja a gyerek függetlenségi törekvéseit, vagy úgy érzi, hogy a kicsi szétválás – például az egyedül alvás, a bébiszittere hagyás – veszélyes.
A legtöbb szülő a legjobbat akarja gyerekének, de nem kell és nem is lehet mindent tökéletesen csinálni, és rettegni attól, hogy büntetés jár-e a hibákért. Maura azt tanácsolja, fordítsunk inkább figyelmet a mi és a gyerekünk közötti érzésekre, ahelyett, hogy arra a hangra hallgatnánk belül, ami azt mondogatja, valami konkrétat kell tennünk ahhoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Végül azt is elmondja, hogy a szakértők tanácsait tekintsük inkább véleménynek, és mindig kérjünk közvetlen tanácsot saját egészségügyi szakembereinktől, ha kérdésünk van saját vagy mások egészségével kapcsolatban.
Neked mit jelent a kötődő nevelést?
A Parents.com cikke nyomán