Kipróbáltuk: Orrvadászat társasjáték
Van bajszom? Szeplős vagyok? Hiányzik a fogam? Rúzsos a szám? Egyáltalán ember vagyok? – az Orrvadászat társasjáték olyan, mintha soha nem néztünk volna tükörbe, és most másoktól próbálnánk megtudni, hogyan nézünk ki, és hogy egyáltalán kik vagyunk.
A társasjáték az arab eredetű barkohbára emlékeztet, csak itt nem kell gondolni senkire, mert adottak a kitalálandó személyek, illetve a kérdező, a kitaláló és a gondoló fél is ugyanaz a játékos, a többieknek csupán eligazítást kell nyújtaniuk, hogy jó úton jár-e.
Hogy miért orrvadászat? A személyazonosságunkat illusztráló képet az orrunkra kell csippenteni úgy, hogy mifelénk a kártya hátoldala legyen, így nem látjuk, „hogyan nézünk ki”.
Tipp: a csalást elkerülendő takarjuk le a szobában a tükröket, viszont a játék végeztével mindenképp nézzük meg magunkat, mert garantáltan jót fogunk szórakozni újdonsült kinézetünkön.
Vince ebben a körben Alizka volt, persze ő erről mit sem tudott eleinte:
„Fiú vagyok?” – kérdezte Vince. „Nem”- válaszoltuk egyöntetűen. A játékszabály szerint nemleges válasz esetén a képen látható műanyag orrot, az úgynevezett „röffentőt” kell megnyomni. Legnagyobb sajnálatunkra, az orr nem röfögött nekünk, csupán szuszogott. Annyira talán nem volt bedugulva.
A kérdezőnek természetesen van egyéb segítsége az igen-nem válaszokon kívül is: két, nemek szerinti tablókép áll rendelkezésére, amelyen az előforduló arcok szerepelnek. Ezek közül kell kiválasztani az ismertetőjegyekre való rákérdezéssel, hogy kik lehetünk mi.
Kiéleződött a helyzet: Vince biztosan már gyanút fogott személyazonosságát illetően:
„Nyitva van a szám?” – „Igen.” „Látszik a fogam?” – „Nem.” Mehetünk is tovább, Vince következik.
„Kilóg a fogam elől?” – „Igen!” „Natália vagyok?” – „Igen”
Vince győzött, indulhat egy újabb kör, hátha nekünk is szerencsénk lesz például Rózsikaként vagy Tiborként.
Tipp: Előfordulhat, hogy se lányok, se fiúk nem vagyunk. Ez esetben csak csimpánzok lehetünk. Érdemes ezért már az elején rákérdeznünk a nemünkre.
