Itt az Alfa generáció! Mit tehetünk azért, hogy egészséges felnőttekké váljanak?

Minap kíváncsiságból beírtam nagypapám nevét a Google-ba, hogy vajon mennyi találatot dob ki rá. Mindössze egy tablóképet adott ki az 1940-es évek elejéről. Ezután beírtam nagymamám nevét is, őrá pusztán egy virágot adott ki, mivel a leánykori neve Fehér Viola volt. Végül a másik nagypapám nevét is bepötyögtem, rá egy oldalnyi találat érkezett, mivel színházi rendező és koreográfus volt. A másik két nagyszülőm is viszonylag különleges nevű és magas tisztséget betöltő személy volt, az internet szempontjából nevük mégis a feledés homályába merült. Mondhatnánk azt is, hogy internetes lábnyomuk jelentéktelen, vagy egyáltalán nincs is. Nem úgy, mint nekünk, Y generációsoknak, a most kamaszodó Z generációnak, nem beszélve az alfákról, akik 2010 után születtek. Kicsit mókás, hogy egy még meg nem született gyermeknek is nagyobb az internetes lábnyoma (hiszen róla akár 3D-és ultrahangfelvételt is posztoltak már a szülei), mint az 1920-as években születetett tengerész kapitány nagyapámnak.

Szakértők szerint mi, Y generációs felnőttek neveljük ki a legnarcisztikusabb generációt. Hiszen gondoljunk csak bele: gyermekünk szinte összes fontos vagy kevésbé fontos lépését kiposztoljuk a közösségi oldalakra, vagy ha mi nem is teszünk így, néhány ismerősünk biztosan. Minden egyes ilyen poszt növeli gyermekünk internetes lábnyomát, ráadásul egy olyan viselkedésmintát is tanítunk ezzel a gyermekeinknek, amitől aztán könnyen válhatnak túlzottan narcisztikussá, magamutogatóvá, önközpontúvá. Mire megtanulják használni a közösségi oldalakat, teljesen természetessé válik a számukra, hogy életük minden jelentéktelen vagy fontos történését megosszák a nagyvilággal. Ezzel csak az a probléma, hogy tévesen fogják azt hinni, hogy különlegesek, és nagyot fognak csalódni, amikor az iskolában kiderül, korántsem állnak annyira a figyelem központjában, ahogy a családjukban.

Persze modern korunk jellegzetességeinek pozitív hatásai is vannak az alfa generációra. A szakértők jóslása szerint például ők lesznek a legvállalkozóbb szellemű generáció, mivel több információhoz, emberhez és forrásokhoz tudnak majd a technika által eljutni. Önellátóbbak, iskolázottabbak lesznek, mint mi, hosszabb ideig járnak majd iskolába, és egész életükön át tanulni fognak, hiszen a technikai fejlődés meg fogja követelni tőlük a naprakész tudást. Mindemellett fel kell készülniük olyan globális kihívások kezelésére, mint például a klímaváltozás, a túlnépesedés problémája. Ennek ellenére sokkal nehezebben válnak majd le a szüleikről, ezért a marketing kampányok nemcsak nekik, hanem nekünk, szülőknek is szólni fognak jóval azután is, hogy alfa generációs gyermekeink betöltötték a 18. életévüket. Szomorú hír, de sajnos ők lesznek a legmagányosabb generáció, mivel a technológia miatt alig fognak majd személyesen is találkozni egymással. Hiába rendelkeznek majd kiterjedt kapcsolati hálóval a neten, kommunikációs készségük az elszigeteltség miatt egyre gyengébb lesz.

Mit tehetünk Y generációs szülőként?

Gondoljunk csak bele, mi még az a generáció vagyunk, akik életében robbanásszerűen tört be a technikai fejlődés. Emlékszem, a 80-as évek végén még a csöves tévén néztem a Mekk Eleket, aztán 1-2 év, és hoppá, már a Nintendós joysticket nyomkodtam, hogy megmentsem a virtuális királylányt a Super Marióval.

Ezzel szemben az alfa generáció beleszületett a digitalizációba. Míg nekünk kuriózumszámba ment az e-mail fiók a gimi végén, és jó, ha kaptunk érettségire mobiltelefont, a mi gyerekeink már játszi könnyedséggel kezelik ezeket a szerkentyűket, hiszen a technikával együtt fejlődnek. Már a Z-generációs gimisek sem emlékeznek arra, milyen volt a világ a technológiai robbanás előtt, nemhogy az alfák, akik számára a technológia már nem eszköz, hanem életük szerves része. Jobb tehát, ha megbarátkozunk a gondolattal, hogy az okoseszközök szigorú tiltásával vagy korlátozásával sajnos semmi jót nem tudunk elérni.

A legjobb, amit tehetünk, ha megmutatjuk nekik, hogy a technológián túl is van világ, és hogy a tengerparton töltött napnak nem kell feltétlenül dokumentálva lennie az Instagramon ahhoz, hogy emlékké rögzüljön. Ám ne csak nekik, magunknak is szabjunk határt, hogy mennyi képet osztunk meg életünkről a közösségi médiában. Az elsődleges mintát ugyanis mi mutatjuk nekik, még akkor is, ha a (virtuális) világban való boldogulásukat már nem tudjuk támogatni.

A Business Insider cikke nyomán

Bánosi Eszter