Így tarts rendet a gyerekszobában a világhíres KonMari módszerrel
Marie Kondo, a világhírű japán rendrakó guru elveinek elsajátításával olyan tökéletesen rendszerezett gyerekszobát, játszósarkot alakíthatunk ki a lakásban, amely pihenésre és játékra is egyaránt kiváló.
Régebben minden egyes emléknek, apróságnak volt egy „fiókja” az otthonomban, ma már alig várom a lomtalanítást, hogy megszabaduljak a szükségtelen dolgoktól. Persze a rendrakás szerintem ott kezdődik, hogy eleve nem veszek felesleges holmikat magamnak, de tény, hogy ezt olykor nehéz kivitelezni – főleg a gyerekek esetében, akik számára mindig lesz újabb és újabb kincs, vagy legalábbis egy bőkezű nagynéni, aki kedves, ám haszontalan dolgokkal halmozza el minden egyes családi összejövetel alkalmával.
Még ha nem is olvastad a japán „rendrakó szakértő”, Marie Kondo Rend a lelke mindennek (The Life-Changing Magic of Tidying Up) című, best-seller könyvét, vagy sosem hallottál a KonMari módszeréről, bizonyára te is egyetértesz azzal, hogy felhalmozás elkerülése mellett a rend alapja a megfelelő kategorizálásban rejlik, vagyis hogy csak azokat a dolgokat kell megtartanod a lakásodban, amelyek örömöt szereznek az életedben. (Ez akár életfilozófiaként is működhet, még ha kicsit nehezebb is az életünkben való szortírozás.) Ám jogosan vetődhet fel a kérdés: hogyan használhatnánk a KonMari módszert a gyerekszoba esetében, ahol alapjáratban is szinte minden a gyerek örömét szolgálja. Marie Kondo erre ad most tanácsokat:
#1. „Nem lehet elég korán kezdeni”
Kondo azt javasolja, hogy a szülők a 3 évesnél fiatalabb gyermekeknél a KonMari módszer módosított változatát használják. „A szülő ez esetben annyit tud tenni, hogy megérteti a gyerekével, hogy minden egyes játék a saját tulajdona, és helyet kell teremtenie neki a szobában, illetve minden használat után vissza kell tennie a helyére” – tanácsolja. A kosarakon, dobozokon kívül kiváló tárolási lehetőség a tömzsák állatka is, amelynek „feneketlen” bendőjébe számos dolgot – zoknit, pulcsit, papucsot – is belerakhat a gyermek, és akár párnának is használhatja.
#2. Először a ruhákkal kezdjük
A gyerekszobai KonMari módszert először a szekrényeken és fiókokon próbáljuk ki. Gyűjtsük össze a gyermek ruháit, és helyezzük őket egy jól látható helyre, például a hálószoba vagy a nappali közepére. Menjünk át egyesével minden egyes ruhadarabon, és vizsgáljuk meg magunkban, hogy – Kondo szavával élve – „szikrázza-e az örömöt magából”, egyszerűbben fogalmazva, nézzük meg, vajon hasznos-e még a gyerek számára. Ezután ajándékozzuk vagy adományozzuk el azokat a tételeket, amelyekre már nincs szükség.
#3. Hozzunk létre egy tervet a játékok tárolására
Kondo szerint nincs általánosan érvényes szabály arra nézve, mennyi játéktól kell megszabadulni, illetve mennyit érdemes megtartani, hiszen minden gyermek más. Azt javasolja, hogy a gyerekkel együtt döntsük el, melyik lesz a játéktároló sarok – ez lehet akár a szobájában, akár a lakás más helyén. „Mondjuk el neki, hogy ő lesz a felelős ezért a helyért, és kérjük meg arra, hogy tartsa itt a játékokat, amikor épp nem játszik velük” – javasolja. A KonMari módszer elveit könnyen használhatjuk annak eldöntésére is, melyik játéktól ideje megválni, egyszerűen csak tegyük fel a kérdést: örömöt okoz-e még neki, vagy már unja a vele való játékot.
#4. Ne érezzük bűnösnek magunkat, ha megszabadulunk egy „műalkotástól”
Vajon mi legyen annak a rengeteg temperával, zsírkrétával vagy akvarellel rajzolt műalkotásnak a sorsa, amit a gyerek az oviból vagy az iskolából hazahoz? Ez minden szülőnek kínos fejtörést okoz. Kondo szerint viszont teljesen rendben van, ha egy idő után kidobjuk azokat a darabokat, amelyek nem a mi vagy a gyermekünk kedvencei. „Köszönjük meg a műveknek azt az örömöt, amelyet a családnak okoztak, majd váljunk meg tőlük” – mondja. „Azoknak a daraboknak, amelyeket megtartanánk, adjunk kitüntetett helyet a lakásban, hiszen a legjobb módja annak, hogy kifejezzük tiszteletünket gyermekünk művészeti alkotásai felé, ha kiállítjuk azokat az otthonunkban.”
A Realsimple cikke nyomán
Bánosi Eszter