Hopp Juliska! – Ezért fontos már kisgyerekkorban táncolni!

Ahogy a csöppségek megtanulnak járni, úgy táncra is perdülnek azon nyomban, ritmusra rugóznak, ide-oda topognak. Sokan a későbbiekben más mozgásformák felé fognak vonzódni, mások viszont maradnak a táncnál. Utóbbiakhoz tartoztam én is gyerekkoromban, az úszáson (vagyis inkább lubickoláson) kívül ez volt az egyetlen mozgásforma, ami hosszú órákra is le tudta kötni a figyelmemet. Sőt, akár egész délutánokat tudtam balettozni a Diótörő vagy a Hattyúk tava zenéjére, teljes odaadással. Persze ez inkább magamnak szólt, egyfajta improvizáció volt, amiben teljesen fel tudtam oldódni.

Ezt a fajta feloldódást, flow-élményt, önátadást aztán kicsit megtörte, amikor beírattak balettra a szüleim. Utólag ránézve akkori önmagamra, valószínű az a típus voltam, aki nem bírta, amikor keretekbe rendezik a természet adta önkifejezését. Onnantól ugyanis, hogy meghatározott koreográfiákba kellett tagozódnom, elvesztettem a lelkesedésemet. Persze később, a néptánc során még elő-előjött ez a fajta szárnyalás a tánc közben, amikor sikerült elsajátítanom egy koreográfiát, és szűkre szabott keretek között valahogy ki tudtam teljesedni, mégsem lett már ugyanolyan ez a tánc, amikor még csakis belőlem, mindenféle instrukció nélkül áradt s külvilágra. Nem is léptem nagyapám, a koreográfus Szigeti Károly nyomdokaiba. (Igaz, felnőttként hobbimnak találtam egy nekem való táncos mozgásformát, a NIÁt amiben újra élhetem ezt a gyerekkori élményt. )

Utólag elismerem, a keretek kellenek, mert az is a fejlődési folyamat része. A tánc pedig az egyik legjobb módja annak, hogy a gyerekünk ne csak kiegyensúlyozott legyen, de készségeiben is jól fejlődjön.

De mikor kezdjen el táncolni? – tehetjük fel a jogos kérdést, amire a szakértők azt válaszolják: valójában nem lehet elég korán kezdeni. Ha találunk a számára a korának megfelelő tánc kurzust, és ő is élvezi, nyugodtan írassuk be. Hiszen – ahogy fentebb már említettem is – a táncra való képesség már azelőtt kifejlődik, mielőtt a gyermek kimondaná első szavait.

Most pedig nézzük meg, milyen előnyökkel jár, ha már kisgyermekkorban ösztönözzük őt arra, hogy rendszeresen táncra perdüljön.

Fizikai fejlődés

A fizikai fejlődés a tánc egyik legnyilvánvalóbb előnye. A tánc során a gyerekek megtapasztalják a test mozgásterét, fejlődik testtudatosságuk, izmaik, egyensúlyuk, koordinációjuk és állóképességük. A táncórák során a gyerekek megértik, hogy a mozgáslehetőségek végtelenek, ráadásul felfedezni őket igencsak szórakoztató.

Szociális tudatosság

A csoportos táncórákon a gyerekek kényelmes szociális közegben tanulhatnak. Megtanulnak együttműködni, teret adni másoknak, figyelniük és támogatniuk kell egymást. Megtanulják azt is, hogy a kommunikáció a mozgás szintjén is létrejöhet, és számtalan dolgot kifejezhetnek a tánc által. A tánc segít a szoros kötődés kialakításában, új barátságok kialakulásában is.

Kognitív fejlődés

Kisgyermekkorban a gyerekek azt is megtanulják, hogy a mozgást használhatják egy problémára vagy ötletre adott válaszként is. Ez a típusú kognitív, azaz megismerésen, gondolkodáson alapuló fejlődés megteremti annak képességet, hogyan tudunk ebben a világban működni. Ha például a gyerekeknek a táncóra során át kell ugraniuk egy akadályt, akkor ehhez számos képességet mozgósítaniuk kell, például a súlyátvitelt, a problémamegoldást, az egyensúlyt, a térfelismerést…stb.

Érzelmi érettség

Mivel a tánc művészeti forma is, a gyerekek megtanulják kreatívan kifejezni az érzelmeiket. Erre pedig határtalan lehetőségük van a táncórákon, amelyek biztosítják az egészséges fizikai és érzelmi felszabadulás strukturált kifejezését, ami segíti az érzelmi fejlődést.

A tánc az ember elsődleges eszköze a világgal való kapcsolattartásra, még a szavak létrejötte előtt. Mivel a kisgyerekek elsősorban fizikai és érzékszervi élmények révén tanulnak, a tánc segíti a világgal kapcsolatos tudásuk, készségeik és megértésük fejlődését.

A dancetoevolve.com cikke nyomán

Bánosi Eszter