5 Időtlen, „vintage” játék nagyszüleink polcáról
Gondoltad volna, hogy a babaházakkal régen gazdag felnőttek játszottak?
Nagyszüleink játékának színtere még főleg az utca volt, kortársaikkal játszottak, és általában a természetben található dolgok, a föld, a víz, a hó jelentette számukra a legjobb játéklehetőséget. A macskát, kiskutyát gyakran tekintették játékszernek: simogatták, beszéltek hozzá, idomították, csecsemőkori ruhájukba öltöztették – a fenti képen például nagypapám látható kutyájával a 20-as években. Játéktárgyaikat inkább maguk készítették például kukoricacsuhéból, de a tehetősebb családok megengedhették maguknak azokat az alapdarabokat, amelyekkel modernebb formában már mi és a gyermekeink is játszhatnak . Ezeket mutatjuk be most:
Nagymamám három évesen elhunyt testvére egy játék mackóval a 20-as években.
#1. Ólomkatonák
Ki ne emlékezne Andersen Rendíthetetlen ólomkatona c. meséjére? Bennem mély nyomott hagyott, mert mindig sírtam rajta. Az ólomkatona méltán vált ikonikus alakká, hiszen már az ókori egyiptomi sírokban is találtak piciny katonákat. Ólomból először az 1730-as években készítették őket, a 18. századra pedig egész Európában elterjedtek, azonban nem gyerekjátékként – a harci stratégiák lemodellezésére használták őket. Egy angol játék-gyártócég, a William Britain forradalmasította őket játék katonákként, ám a mai napig sok felnőtt leli örömét bennük gyűjtőként.
H.G. Wells angol novellaíró játszik „háborúsdit” a katonákkal 1913-ban, Forrás:
#2. Babaház
A legelső ismert európai babaházak a 16. századból származnak, és kizárólag felnőttek számára készítették őket, a gyermekeket pedig egyenesen eltiltották tőlük – na, nem azért, mert féltek, hogy lenyelik a miniatűr bútorkákat, és bajuk lesz, sokkal inkább a babaházat féltették tőlük. Ezeket a komplett házakat utánzó, úgynevezett vitrin-babaházakat csak nagyon gazdag gyűjtők engedhették meg maguknak, hiszen akár egy szerény, ám de valós ház árába is kerülhettek. A 18. századi babaházak mindegyike egyedülálló volt, mert kézművesek egyéni megrendelésre készítették őket, és csak az ipari forradalom megjelenésével kezdték tömegesen gyártani ma ismert formájukban.
Forrás: Pinterest
#3.Hintaló
Legnagyobb szívfájdalmam, hogy manapság már nem lehet olyan gyönyörű hintalovakat kapni, mint régen – legfeljebb csak nagy utánajárással, jó sok pénzért. Nekem a nagypapám faragott egy hintalovat, ami nagy kedvencem volt. A hintaló elődje már a középkorban is létezett, de jelenlegi formájában a 17. században jelent meg. A 19. századtól kezdve a hintalovakat egyre inkább gyerekjátékoknak tekintették – addig sporteszközként használták - , gyártásuk pedig iparszerűvé vált. Népszerűségét valószínű annak is köszönheti, hogy a hintázás remekül fejleszti a gyermekek idegrendszerét, összehangolja a jobb- és bal agyféltekét, és természetes nyugtató hatással bír.
Jómagam a hintalóval
#4. Búgócsiga
A búgócsiga az egyik legrégebbi játék a földön a régészeti kutatások szerint, és érdekessége, hogy bár picit változó formában, de a világ szinte minden táján megjelent, és nemcsak gyermekjátékként, hanem szerencsejátékként is használták, sőt jóslás eszköze is volt. Bár túl sok értelmét sosem láttam, mégis nagyon szerettem megpörgetni, és révetegen bámulni a gyors pörgéstől elmosódó színeket. Egyébként a Fidget spinner is a búgócsiga egyik modernkori „alfaja”.
Búgócsigázó gyermekek 1560-ból
#5. Üveggolyó
Kiskoromban hasonlóan értelmetlen játéknak tűnt az üveggolyó is, bár én nagyon is egyetértek Mérő Lászlóval, aki szerint „létfontosságú, hogy az ember időnként olyasmivel foglalkozzon, ami nem létfontosságú”. De ne ítélkezzünk ilyen elhamarkodottan az üveggolyók felett! Egyrészt a Pál utcai fiúkban is fontos szerepük van, másrészt már az ősi Mezopotámiában és Egyiptomban is felbukkantak, csak akkor még agyagból, kőből készültek. Későbbi üvegváltozatuk a középkorban érkezett Nagy-Britanniába, Németországban pedig az 1800-as években kezdték meg a gyártásukat. Ráadásul korántsem értelmetlen a létezésük, rengeteg játék játszható velük tájegységektől függően, Indiában például roppant népszerűek. Az sem mindegy, hogy mekkora a méretük, általában a 15 mm-es a leggyakoribb, de akár 25 mm-esre is „megnőhetnek”. Mi csupán „kereskedelmi céllal”, fizető- vagy csereeszközként használtuk a suliban.
